Az ivóvíz továbbra is a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer!
Az ivóvíz-szolgáltatás nagy felelősséggel járó közszolgálat. Az ágazat szakemberei ennek megfelelően felelősséget éreznek külön-külön minden egyes fogyasztójukért. Számunkra megengedhetetlen és elképzelhetetlen, hogy akár csak egyetlen ember is egészségre káros vizet fogyasszon. Ezért is igyekszünk leszögezni: a szolgáltatott ivóvíz minősége Magyarországon nem lett rosszabb és nem lesz rosszabb december 25-ig, illetve az után sem.
Ugyanakkor a kormány döntésének helyessége – miszerint december 25-től „ahol egyéb megoldás nem valósul meg”, a honvédség gondoskodjon az egészséges ivóvízről – nem vitatható.
Mint ismert, de nem eléggé hangsúlyozott, az ország ivóvízbázisainak egy része geológiai eredetű arzént tartalmaz. Mivel ennek mértéke meglehetősen alacsony, mindaddig nem is jelentett gondot, amíg 2002-január 1-i hatállyal a határértékek – az EU normákat átvéve – meg nem szigorodtak. Fontos megjegyezni, hogy az ivóvíz paramétereire vonatkozó uniós előírások több ponton is eltérnek a magyarországitól – míg bizonyos paraméterek esetében a hazai szabályozás a szigorúbb, addig éppen az arzéntartalom tekintetében az Unió ír elő alacsonyabb határértéket.
Megértjük és elfogadjuk, hogy a jogszabály-változás következtében az egészséges ivóvízellátásért felelős települési önkormányzatok nehéz helyzetbe kerültek. Beruházói szerepkörükben – hisz a támogatási pályázatokon is csak ők vehetnek részt – váratlanul azzal szembesültek, hogy az a víz, amit eddig a településükön élők ittak, már nem számít jónak, bár ugyanolyan, mint volt. Ezt nagyon nehéz megmagyarázni azoknak az embereknek, akik szüleikkel, nagyszüleikkel együtt ezt a vizet itták, isszák és semmi bajuk. Mindemellett a támogatás ugyan meglenne a víztisztító-mű létesítéséhez, de ottmarad az akár másfél-, kétszeresére növekedő vízdíj. E kétségek között őrlődött jó néhány önkormányzat, miközben lejárt az EU többszörös határidő-halasztása is. E kényszerhelyzetben született meg a döntés a kormány részéről, hogy ahol nem léptek-lépnek az önkormányzatok, ott magához vonja a kérdést, akár a tisztítóművek beruházását is.
A víziközmű-szolgáltatók ebben a helyzetben azt tették és teszik, ami a feladatuk: legjobb tudásuk szerint működtetik és karbantartják az ellátó-rendszereket, ellenőrzik a vízminőséget és szakmailag támogatják a víztisztító-művek beruházási folyamatát.
Az EU-s határértékek csökkentéséről szóló döntések meghozatalát követően az elmúlt évek tendenciái egyértelműen bizonyítják, hogy Magyarország jó úton halad a szigorított határértékek teljesítésében. Számos, korábban érintett településen az ivóvíz-szolgáltatók már megoldották, illetve a megoldják a kérdést. Országszerte készülnek el a tisztább ivóvízet biztosító beruházások, amelyek révén egyre több magyar település lakói mondhatják el, hogy az eddigieknél még kiválóbb minőségű ivóvízhez jutnak otthonukban. Ahol pedig szükséges – a finanszírozási kérdések megoldása mellett – a szolgáltatók maguk vállalnak részt az arzénes területek átmeneti vízellátásában, tehermentesítve a honvédséget.
Nem vitatva az arzén kérdés megoldásának szükségességét, fontosnak tartjuk, hogy a maga helyén értékeljük és kezeljük a kérdést. A hazai szabályozások elkészítésekor a hazai szakemberek és a jogalkotók a hazai szokásokat, viszonyokat tekintik irányadónak, míg az Európai Unió a tagállamainak jellemzőiből általánosít. Esetünkben az eltérő táplálkozási sajátosságok okozzák a különbséget: bizonyos, Magyarországon kevéssé népszerű élelmiszerek magasabb arzéntartalma befolyásolta az Európai Unió jogalkotóit akkor, amikor ezt, a számunkra indokolatlanul szigorúnak számító értéket meghatározták.
Jó, ha tudjuk: a korábbi hazai szabvány szerinti 50 μg/liter arzén-határérték azt jelenti, hogy ha egyazon városban élők egész éltükben (70 éven át) a határértéken lévő arzéntartalmú vizet fogyasztanak, akkor közülük minden százezrediknél növekszik meg egyről másfélre a rákos megbetegedés kockázata. Ez amúgy kockázati szintjében megfelel annak, ha valaki egész élete során elszív egyetlen doboz cigarettát, de ha valaki jó száz kilométert biciklizik egy forgalmas úton, ugyanekkora baleseti kockázattal kell számolnia. Minden bizonnyal ezek az adatok motiválták a svájci szakértőket is, akik mind a mai napig a 2001 novemberéig hazánkkal azonos, 50 μg/liter határértéket írják elő ivóvíz-szolgáltatóik számára.
Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni és mindenki számára egyértelművé tenni: az ivóvíz a legjobban ellenőrzött élelmiszer! Ez azon a mintegy kétszáz településen is igaz, ahol még nem oldódott meg az arzénkérdés, több mint háromezer település esetében pedig európai mértékkel mérve is minden tekintetben kiváló minőségű az ivóvíz!
A magyarországi ivóvíz-szolgáltatók szakmai szövetségeként sajnálatosnak tartjuk, hogy bizonyos érdekcsoportok marketing célokra használják fel ezt a rendkívül fontos kérdést, a valós helyzetet és a tényleges kockázatot jelentősen felnagyítva állítják értékesítési tevékenységük szolgálatába az ivóvíz arzéntartalmára vonatkozó szabályozás-módosítást. Egyúttal ezúton is felhívjuk az arzénszűrős és minden egyéb házi víztisztítót használók figyelmét, hogy bármilyen technológián alapuló vízszűrő, ”víztisztító” berendezés alkalmazásakor szigorúan be kell tartani bizonyos szabályokat: a berendezést megfelelően karban kell tartani, szükség van egyes alkatrészeik, szűrőbetétük időnkénti cseréjére, reaktiválására, hiszen a berendezés állapotától függ a rajta átfolyó víz minősége. Ezek elmulasztása könnyen azt eredményezheti, hogy az úgynevezett „víztisztító” berendezés vízszennyező forrássá válik, főként mikrobiológiai problémákat okozva.
A magyarországi ivóvíz-szolgáltatók képviseletében köszönjük a média képviselőinek segítségét a lakosság korrekt, tényszerű tájékoztatásában, ugyanakkor abban is számítunk közreműködésükre és felelősségérzetükre, hogy az ivóvízellátás biztonságával kapcsolatos felesleges pánikkeltést elkerülhessük.